Category Archives: Kiállítóhely

Perczel Emlékszoba

A kiállítás helyszíne: Perczel Kúria
7150 Bonyhád, Perczel Mór u. 44.

A német eredetű Perczl (valószínűleg a magyarosabb kiejtés miatt Perczel) család általunk ismert őse Hans Perzl (János) a 16. század közepén került a Királyi Magyarországra. Udvari szolgálataiért cserébe I. Ferdinándtól 1561-ben és 1564-ben címer használatra jogosító oklevelet kapott. Az 1590-es években Hans Perzl már élelmezésügyi főbiztos, testvére Dionosios (Dénes) az ő segéde. 1593-ban Hans a végvidéki határszélek hadi főpénztárosa, Dionisos pedig a komáromi vár vámellenőre volt. II. Rudolf német római császár megerősítve a Ferdinándtól kapott címerhasználati jogot, Hans és Dionesos Perzl érdemeit elismerve, őket a birodalmi nemesek sorába emelte.

Óvoda Múzeum

A kiállítás helyszíne: Szélkakas Óvoda
7150 Bonyhád, Perczel Mór u. 27.

A Bonyhádi Múzeumi Tanösvény egyik kedves színfoltja a Markovics Mihályné által 2005-ben megálmodott és létrehozott Óvodamúzeum. A tárlat 1882-től öleli fel városunk óvodáztatásának történetét. A korabeli tárgyak, dokumentumok és fényképek, az összegyűjtött játékok mindenki számára élmény teli látogatást nyújtanak, hiszen a kiállítás interaktív, ami nincs vitrinben az megfogható, tapintható, játszani is szabad

Tűzre, vízre vigyázzatok!

A kiállítás helyszíne: Völgységi Múzeum Tűzoltó Múzeuma, H-7150 Bonyhád, Szabadság tér 2.

A kiállítás tematikája: A kiállítóhely állandó kiállítása “Tűzre, vízre vigyázzatok” címmel a szervezett tűzoltóságok előtti idők tűzvédelmét, elsősorban a céhek tűzoltói szolgálatát mutatja be.

 

Leírás

 

1985. május 25-én nyílt meg a Tolna megyei Bonyhád városában a helyi Tűzoltó Múzeum. A budapesti múzeum szakmai felügyeletével és támogatásával működő intézmény egy 144 m2 alapterületű, 28 m2 galériával kiegészített, korábban magtárnak használt épületben nyert elhelyezést. Az építésben, a kiállítási anyag összegyűjtésében, és a kiállítás elkészítésében a megyei tűzoltó parancsnokság, a megyei múzeumi szervezet, a városi vezetés, a helyi önkéntes tűzoltók és a budapesti Tűzoltó Múzeum vett részt. 1988-ban az épületet egy korhű szertárral bővítették, amelyben a korabeli tűzoltófecskendőket helyezték el.

 

A magyar középkori történelem írásos emlékei között több tűzeset leírása, ábrázolása megtalálható, bemutatva a kezdetleges tűzoltási viszonyokat. Fából, szalmából, bőrből készült vödröket használtak, vödörláncot alkotva öntötték a vizet a tűzre. A gyúlékony anyagú tetőket bontószerszámokkal, horgokkal, kapacsokkal, baltákkal leverték. Bár e korban nagyon gyakran a harcok, a gyújtogatások okoztak tüzet, mégis legtöbbször az építkezési anyagok, a települések rendezetlensége, a felkészületlenség vezetett a katasztrófához.

 

A gyújtogatók ellen szigorú törvényeket hoztak és a nagyobb városokban külföldi példák nyomán “tűzirendet” határoztak meg, amelyekben szabályozták a tűzoltást és a megelőző intézkedéseket. Mária Terézia 1769-ben az összes várost kötelezte egységes minta szerinti tűzrendészeti szabályrendelet megalkotására. II. József 1788-ban adott ki korszerű szemléletű tűzrendészeti pátenst, azonban a vármegyék egy része ezt nem hajtotta végre.

A szemközti falsíkra Jan van der Heyden könyvének az amszterdami admiralitás épületének égését ábrázoló metszete került. A hatalmas méretű nagyításon jól látszanak az együtt dolgozó régi gólyanyakú és az új tömlős fecskendők. A tárolók fölött elhelyezett, a dunántúli települések legnevezetesebb Szent Flórián szobrairól készült felvételek sorát Szedres község 5,5 m magas haranglábja zárja, amelynek harangját 1894-ben öntötték. Hazánkban a tűzoltó-felszereléseket és fecskendőket (gyakran harangokat is) gyártó üzemek a XIX. század elején kezdték meg működésüket. A tűzoltók számára nagyon fontos légzésvédelmi eszközök fejlődését a König-féle füstsisakok és a Kőszegi­-féle légzőkészülék szemlélteti. A galérián az 1874-ben alakult Bonyhádi Önkéntes Tűzoltó Egyesület múltját és jelenét ismerhetik meg a látogatók.

1. kép: Tűzoltó kocsi és létrák, a falon Jan van der Heyden könyvének az amszterdami admiralitás épületének égését ábrázoló metszete.
2. kép: Tűzoltó kocsik és fecskendők.

A szertárépület a Högyész községben a XX. század elején épült eredeti mintájára készült, egyszintes, födém nélküli 70 m2 alapterületű építmény. Az itt kiállított fecskendők különböző korúak és típusúak. Valamennyi lóvontatású és elsősorban a kisebb városok, községek tűzvédelmi igényét szolgálták. A legrégebbi a megyében gyártott süllyesztett medencés fecskendő (1893), a többi az 1920-30-as években, a nagy tüzoltószer gyárak – Tendloff-Dittrich, Köhler, Tarnóczy, Seltenhofer – által készített előkocsis mozdonyfecskendő, kocsifecskendők és szerkocsik.

A tűzjelzés a tűztornyokban a várost figyelő tűzőrök, és a bakterok feladata volt, tűzjelző mozsár elsütésével, szócsővel, lámpással jelezve riasztottak veszély esetén.A XVI. századtól egyre terjedő dohányzás is komoly tűzveszélyt jelentett. Az oltóeszközök fejlődése a XV. században indult meg. Kezdetben a kézi vízipuskát, majd az 1600-as évek közepétől a gólyanyakú fecskendőt használták egyre több városunkban. A falra helyezett fényképek, oklevelek, leírások a korabeli tűzoltóeszközök használatát ismertetik.

Ház és ember a Völgységben

A kiállítás helyszíne: Völgységi Múzeum főépülete, H-7150 Bonyhád, Szabadság tér 2.

 

A kiállítás tematikája: A Völgység múltját (középkori előzmények, a bonyhádi gótikus templom, a város szerepe az újkorban és a modern korban), iparát (szőlőművessés, nyomdák, zománcgyár, cipőgyár), és népességét (magyarság, németség, bukovinai székelység, felvidéki magyarság) bemutató állandó kiállítás.

 

Leírás

 

A Völgység a Dunántúli-dombság völgyekkel legtagoltabb része, a Mecsektől északra, a Sárköztől nyugatra fekszik. Központja a táj keleti felében lévő Bonyhádi-völgy. A 18. század elején a magyarok és szerbek csak gyéren népesítették be a tájat. Az újratelepítést az 1710-es évektől kezdték el a földbirtokosok, akik a Pfalz, Hessen, Fulda környékéről érkező német telepeseknek kedvezményeket biztosítottak. Az 1740-es évekre megszilárdult a településhálózat, ezt a zömében ekkor érkező sziléziai zsidóság már nem módosította. A magyarok katolikusok és reformátusok, a németek emellett evangélikusok, a szerbek görögkeletiek voltak. Egyedülálló az öt vallás tárgyegyüttese.

 

Jobbról zenegép idősor: lemezes verkli/kintorna/ gramofon, lemezjátszó. A verkli és egy lemezjátszó megszólaltatható. A fényképezőgép idősor 1896-os favázas géptől az 1990-es évek technikájáig terjed. Tipikus az 1950-es évek konyhájának és az 1960-s évek szobájának berendezése, bizonyítja, hogy 1949-1960 között a szoba-konyha, a lakásínség jellemző lakóegységévé vált Bonyhádon és körzetében. 

Bonyhád a középkorban

 

A kiállítótérbe belépve korabeli gregorian, reneszánsz-kori, valamint török kori zene fogadja a látogatót. Az érintőkijelzőn Tolna megye középkori emlékanyaga érhető el, a Völgység középkori várairól, erődítményeiről készített 3D rekonstrukciókkal (Máré-vár, Réka-vár, Szászvár) és a gyermekek számára készített játékos fejtörőkkel együtt.

 

A felületen a helyi, középkori eredetre visszatekintő mesterségek (kovács, fazekas, teknővájó) is megismerhetők. A 16. századi magyar, török viseletek felpróbálhatók.

 

A bonyhádi gótikus templom

 

A középkori Bonyha pontos helyét  2007-ben sikerült tisztázni nagyberuházások kapcsolódó régészeti feltárások során. Ez alapján a középkori városmag a mai Bonyhádtól délre, a 6-os út vonalán feküdt, a Völgységi-patak nyugati oldalán.

 

 

 

1. kép: Középkori terem a Völgységi Múzeumban. A környék templomaiból napvilágra került érmek, könyvveretek, kulcsok, korsók, valamint Tolna megye középkori templimai térképen.
2. kép: Középkori terem a Völgységi Múzeumban. Tárgyi emlékek és digitális felület várja a látogatót.

A seregélyraj csivitelése, varjúkárogás hangeffektje vezeti fel a szőlőskertek élővilágát (madarak, róka, rovarok). A szőlő és a bor a parasztgazdaságokban a szőlőművelés és a borfeldolgozás eszközeivel, az uradalmakban tablón és egy épületmodellen (intéző háza Apátiból (Bátaapáti) 1822-ből) jelenik meg. A tárlatot a bonyhádi nyomdák, nyomdászok vitrinje és tablói, két működőképes nyomdagép teszik egyedülálló együttessé. A grábóci falusi patkolókovács műhely tárgyai mellett a 19. századi új vaskor másik eleme, a bonyhádi keresztény vaskereskedések termékszerkezete láthatóak. 

3. kép: Az Apponyi-szalon a Völgységi Múzeum főépületében.

Az Apponyiak szalonjának legértékesebb része a lengyeli Apponyi-család 19. század közepéről származó romantikus neobarokk szalongarnitúrája. A pianínó Kaspar Lorenz bécsi üzemében készült. A Völgység egyetlen arisztokrata családja a magyar arisztokráciának ahhoz a vonulatához tartozott, akik mint a Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek, igen sokat tettek a magyar kultúra felvirágoztatásáért. Legkiemelkedőbb alakjaik az államférfi gr. Apponyi Albert és a gyűjtő, bibliofil és mecénás gr. Apponyi Sándor. A boltozatos helyiségbe jól illeszkedik az Apponyi család címere, a díszmagyar öltözet. Az Apponyi kastély modellje tapintható.

1930-ból származik felvidéki magyar lakószoba Udvardról, kiegészül egy női viselettel. A felvidéki magyar sorsot vitrinek mutatják be trianonitól a párizsi békeszerződésig (1920-1947). A magyar nemzeti lobogó Tardoskeddről, a Teleki-féle Carte Rouge (vörös térkép), és három magyar filmhíradó hangosfilmje hitelesíti történetüket.  A „Ház és Ember” terem a kiállítás címadója. A Tolnába-Baranyába 1945-ben telepített bukovinai székelyek táji építkezésének meghatározó építőanyag a fa. A gerendákból összerótt székely házat a Majosra került Lőrincz Imre asztalosmester modellje, egy fotósorozat jeleníti meg. A 18. században a Völgységbe betelepített németek meghonosították itt a gerendavázas építési technikát. A fachwerk ház modellje, egy fotósor e háztípus szerkezetét, máig fenn maradt házait mutatja. A két ház lakóit látjuk a fényképeken, viseletüket egy-egy pár öltöztethető ruhákon.

4. kép: A felvidéki magyar szoba a Völgységi Múzeumban.

Az 1956-os forradalom bonyhádi eseményeit időrendi tablója, egy vitrinben jellemző tárgyai és egykorú fegyverek teszik hitelessé.  A cipőgyártás tematikai egység a céhektől a kisiparig,Pétermann és Glaser Cipőgyárától a szövetkezetekig terjed. Ezt illusztrálják kiállítás eredeti céhzászlója és lámpája, suszterműhelye, a gyárak dokumentációja és tárgy-együttese.

5. kép: A bonyhádi zománcgyár történetét bemutató terem és foglalkoztató.

1909-ben létesült Bonyhádon a zománcgyár, melyet a földbirtokos-vállalkozó Perczel Béla alapított. A gyár kezdeti dominókészítésről tért át a zománctábla és a zománcedény gyártására.