2023. február 11. – Nők a tudományban szakmai nap a Völgységi Múzeumban. “Azért dolgozunk, hogy támogassuk a nőket és a lányokat a tudományos és technológiai pályán való érvényesülésben.” Egész napos szakmai programmal készülünk a Völgységi Múzeumban.
“Ritkán fantáziálnak a lányok arról, hogy informatikusok, fizikusok vagy űrkutatók legyenek, pedig érdemes nagyot álmodni, ugye? Ebben segít a NaTE: a tudomány, a technológia, a matematika és a mérnöki pálya végtelenül szép és izgalmas – szeretnénk elérni, hogy az ebben rejlő óriási lehetőséget a fiatal lányok is észrevegyék.
Tele van a világ lehengerlő női történetekkel, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezeket megmutassuk a következő generációnak.”
2023. február 3. – A magyar katonai térképészet napja alkalmából a Völgységi Múzeum tudománynépszerűsítő konferenciát szervez
Előadásokat tartanak a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézetének munkatársai, valamint bonyhádi előadók. Az eseményen a részvétel díjtalan, de előzetes regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát kérjük jelezze a 06 (74) 451 342 telefonszámon vagy a volgysegimuzeum.bonyhad@gmail.com címen. Minden kedves érdeklődőt szeretettel látunk! A konferencia fb oldala: https://www.facebook.com/events/1316209879219320/ A konferencia részletes programja:
2023. február 1. – Busók a Múzeumban – Télűző mulatság
Február elsején a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum munkatársai tárgybemutatóval, beöltözéssel és táncházzal mutatják be bonyhádi iskolásoknak a busójárást. További információ a programmal kapcsolatban: +36 (74) 451 342 vagy volgysegimuzeum.bonyhad@admin
A busójárás eredete ma sem tisztázott teljesen, eredetére többféle elmélet létezik. Az egyik legenda szerint a csatavesztés után a városából a Mohács-sziget lápvidékére menekült az oszmán csapatok elől a lakosság. Éjszaka visszatértek a városba, csónakkal átkeltek a Dunán, és félelmetes álarcokba öltözve, hangszerekkel lármázva kiűzték a városból a törököket. A történetben valószínűleg igen kevés igazság van, Mohács csak 1687-ben szabadult fel az oszmán uralom alól a felszabadító háborúk baranyai szakaszában. A sokácok nagyobb bevándorlásának kezdete csak az 1690-es évektől valószínűsíthető. Feltehetően a balkáni sokác népesség hozta magával a hagyomány eredetetét jelentő szokásokat, amelyek Mohácson alakulták a korokon át tovább a mai ünnepségig.
A busójárást az UNESCO 2009-ben vette fel a világörökségi kulturális listára. A busójárás a dél-magyarországi Mohácson a tél végét jelző hatnapos farsangi mulatság február végén, amely a busókról, a fából készült álarcot és nagy szörmés köpenyt viselő, ijesztő kinézetű jelmezes emberekről (hagyományosan férfiakról) kapta a nevét. A fesztivál sokrétű: a gyerekek számára jelmezversenyt rendeznek, a maszkfaragók és más kézművesek népművészetét mutatják be. Több mint 500 busó érkezik a Dunán evezős csónakokon, majd lovas vagy motoros járművek mellett végig vonulnak a városon. A település főtéren máglyán elégetik a telet jelképező koporsót és az egész városban lakomákat és zenét mulatságot rendeznek. A hagyomány a mohácsi horvát kisebbségtől származik, de ma már a busójárás a város általános jelképe, a történelem nagy eseményeiről való megemlékezés. A farsang több mint egy társadalmi esemény. A busójárás a városhoz, társadalmi csoporthoz és nemzethez való tartozást fejezi ki – szól az UNESCO oldalán az ismertető és az indoklás.
A szokás fontos társadalmi esemény is egyben, mert lehetőséget nyújt az önkifejezésre egy közösségi környezetben. Az ünnepségek alapjául szolgáló szokásokat és művészeteket a különböző kulturális háttérrel rendelkező busók önszerveződő csoportjai őrzik, akik közül sokan a maszkfaragás és a rituális ünneplés technikáját átadják a következő generációknak.
A január hatodikától (vízkereszt) húshagyó kedd (mozgó ünnep, a nagyböjt elötti utolsó nap) éjfélig tartó farsangi időszak utolsó hat napján kerül sor magára a busójárásra. Az 1700-as évek végén itt letelepedett katolikus horvát eredetű sokác népcsoporthoz kötödő szokást néprajzi szaknyelven farsangi maszkos alakoskodásnak nevezik. A busók csoportjai változó létszámúak ezek 6-130 fő között váltakoznak. A csoportok egymástól függetlenek, baráti, családi, szomszédsági alapon szerveződnek. A csoportok bár egymástól függetlenek, a programok szervezésben együttműködnek és egy közös szabályzatot is (mely egyben viselkedéskódex is) elfogadtak. A szervezett csoportokon kívül előfordulnak alkalmi csoportok és ritkán szóló busók is. Minorics adatai alapján 2011-ben a busójáráson összesen kb. 1150 maszkos alakoskodó vett részt, ebből 750 volt faragott famaszkos, míg 400 másfél maszkos résztvevő. Mára a busójárás egy egyhetes program átfogó elnevezése mely nem csak a maszkos felvonulásokat takarja. Bár a busók többsége ma már nem sokác, magának a busójárásnak erős sokác gyökerei vannak ma is, mely megnyilvánul a kísérő zenében, a táncban, a ruházatban. (Ugyanakkor a sokác gyökerek újrafelfedezése is jellemző, több mára teljesen elmagyarosodott mohácsi családnál személyes ismeretségi körömben is. Ezek jellemzően első- és másodgenerációs fiatal értelmiségiek, akik felnőttként kezdek például horvátul tanulni.)
A karnevál antropológiai elmélete szerint a világ kifordul önmagából, a feje tetejére áll. A mindennapi törvények érvényüket vesztik a karnevál idejére egy bizonyos fokig. A balkáni folklórban és népi kultúrában a farsang ideje a szellemek és vámpírok alakjával kötődik össze; a hagyomány szerint így válhattak a busók a halál megtestesítôiként a törökök számára is hátborzongatóan félelmetessé a hódoltság kezdetén.
A busójárás története egy hullámmozgáshoz hasonlítható, a 18. századi hatósági és egyházi elítélő vélemények ellenére erőteljesen jelentkezett a város történetében, ebben az időben népszerű volt. A következő században a közvetett és közvetlen állami nyomásgyakorlásra népszerűsége, a résztvevők létszáma és a szokás intenzítása erőteljesen lecsökkent. A két világégés között külpolitikai kapcsolatok élénkítésére és építésére használta fel a trianoni Magyarország busójárás hagyományát, majd a háború utáni romló jugoszláv (és így horvát) kapcsolatok hűvösebbé válása után visszaszorítására, kiürítésére törekedett a kommunista államhatalom. Teljesen nem tűnt el, kis közösségekben és nem nagy hírveréssel de a szokás helyben fennmaradt és a közösség ápolta hagyományait. Mára komoly turisztikai vonzerőt jelent, a városi és állami turisztikai fejlesztések kiemelt célpontja és alanya is a fesztivál.
A busójárás egyedi esemény és tradíció, ezért is kerülhetett fel az kulturális világörökségi listára. Párhuzamai azonban Európa szerte előfordulnak. Az Ibériai-félszigettől egészen Anatóliáig számos olyan eseményt lehet találni, amely a busójárás egyes részeire hasonlít. A busójáráshoz hasonló szokás ismert Bulgáriában, a kukeri, mely egy ősi, máig fennmaradt trák eredetű ünnep. Ezt eredetileg Dionüszosznak szentelték a kutatások szerint. Valószínűleg ez a rituálé a busójárás egyik legkorábbi ismert párhuzama. Horvátország, Szerbia és Lengyelország is kapcsolódik a hagyományhoz, hiszen a magyarországi Mohácson minden évben számos vendég busócsoport csatlakozik az ünnepséghez. A busójáráson használt maszkokhoz hasonlóak Svájcban is megtalálhatóak, a Wallis kantonbeli Lötschenthalban Tschäggätte-nek nevezik őket. Mohács Város Önkormányzata egy TOP-os (Terület- és Településfejlesztési Operatív Program) pályázat keretében 849 millió forintot nyert a “Busójárás színtereinek fejlesztésére” 2017-ben. A cél az volt, hogy a szezonális és főleg a busójárásra összpontosuló turisztikai kínálatot egyenletesebben oszoljon el az évben, hogy a főesemény hatása egész évben érezhető legyen. Ennek a pályázatnak a keretében továbbfejlesztették a Busóudvart is, amelyet a terepgyakorlat keretében meglátogattunk. Ezekkel a 21. századi elvárásoknak megfelelő fejlesztésekkel az udvarban lehetővé vált egy olyan, új és modern látványosság kialakítása mely időpont független és a turisztikai szezon egész időszaka alatt rendelkezésre áll, hogy az a Mohácsra látogató is megismerhesse a busójárás hagyományát, aki nem a fesztivál idején érkezik a városba. Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára felkerülés óta a hatnapos rendezvény hírneve megnőtt és magával hozta a látogatószám drasztikus emelkedését is. A rendezvény hetében a városban megfordul a település lakosságának többszöröse, ekkora tömeg ellátására a korábbi infrastruktúra már alkalmatlan volt. A rendezvénysorozat fő színtere és helyszíne a város főtere, a Széchenyi tér, itt fordul meg egyidőben a legnagyobb számú látogató. “A fejlesztés révén nő a város és a desztináció látogatottsága, a vendégéjszakák száma.” -áll a projekt összefoglalásában.
Források: Minorics Tünde „Ehhez mérem az egész évet.” A mohácsi busók szokásvilága c. PhD értekezés https://www.mohacsibusojaras.hu/busojarasrol/ http://www.baranya.hu/teruelet-es-telepuelesfejlesztesi-operativ-program/47/a-busojaras-szintereinek-fejlesztese
2023. január 20. – Szent Vince nap a Völgységi Múzeumban
Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. A közismert időjárási regula így hangzik: “Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince.” A népszokás a Völgységben a villányi borvidékhez tartozó Drávaszögből terjedt el. (Forrás: Arcanum – https://arcanum.com)
Zaragozai Szt. Vince diakónus a római katolikus egyház mártírszentje, aki a Kr. u. 304 körül Diocletianus keresztényüldözése során vesztette életét. Ünnepnapja január 22.
Ki volt a híres meg nem alkuvó? A kérdésre Bonyhádon kell keresni a választ, a Völgységi Múzeum Bonyhád nemrég megnyílt kiállításán. A város híres szülöttének, a honvédtábornok Perczel Mór(ic) életét és napjainkban is élő emlékezetét mutatja be a Meg nem alkuvó tolnai – Perczel Mór élete és harcai című kiállítás, mely a Magyar Géniusz Program támogatása révén jöhetett létre. A tárlat új, a nagyközönség számára korábban nem hozzáférhető tárgyakkal és külföldi levéltári dokumentumokkal is büszkélkedhet. https://www.magyargeniuszprogram.hu/
A Völgységi Múzeum ÚJ, időszaki kiállítása nyílik 2022. október 5-én 16.15-kor: A meg nem alkuvó tolnai – Perczel Mór élete és harcai elnevezésű tárlat a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program támogatásával valósulhatott meg. A tárlat sikeréhez a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, a Laczkó Dezső Múzeum és Dr. Hermann Róbert nagymértékben hozzájárul, hiszen a kiállitásban megtekinthető műtárgyakat a Völgységi Múzeum rendelkezésére bocsátották. A megnyitón köszöntőt mond Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád Város polgármestere, Dr. Ódor János a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének tagja és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum főigazgatója. Előadásával megtiszteli a Látogató közönséget Dr. Hermann Róbert, a Veritas Intézet kutatócsoport-vezetője. Az eseményen való részvétel díjmentes!
2023. május 17. – Zománcgyári konferencia és kiállítás
Május 17-én kerül sor a Völgységi Múzeumban a hagyományteremtő Zománcgyári konferenciára. Iparművészek, muzeológusok előadásai mellett a zománcgyár dolgozóinak visszaemlékezéseit hallgathatjuk meg. Izgalmas kamarakiállítás tekinthető meg a Zománcgyár termékeiből.
tetszik az oldal?
Ha szeretnél egy hasonlót, küldj nekünk egy üzenetet!
